Angela Merkel, a lelkész lánya

Tóth Gy. László

1 perce ·

Korábbi írásom közlését az indokolja, hogy a bukófélben lévő német politikus múltjáról naponta jelennek meg kisebb-nagyobb pontatlanságok és csúsztatások.

Horst Kasner hamburgi evangélikus lelkész 1954-ben családjával együtt az NDK-ba költözött: az akkori szabad világból egy kommunista diktatúrába. Nehezen megmagyarázható lépés. Így került az NDK-ba a lelkész lánya, Angela Dorothea Kasner, akinek későbbi életútja sem volt mentes a váratlan fordulatoktól. A lány apja tagja volt a Szovjetunió által támogatott Keresztény Békekonferencia nevű szervezetnek, ami Prágában alakult 1958-ban. A német kommunista hatóságok Horst Kasnert a „vörös Kasner” néven tartották nyilván. Lánya már fiatal korában tagja lett a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek (FDJ), ahol lelkes agitátori tevékenységének köszönhetően ő lett a propaganda és agitációs osztály központi titkára. Aligha véletlen, hogy ezeket az éveket nem említette a később megjelent: Miért vagyok keresztény? című megható vallomásában. Jó lenne tudni, hogy egy evangélikus lelkész miért szimpatizál az ateista, kommunista bűnözőkkel? De még érdekesebb kérdés, hogy a lánya, miért lesz ifjúkommunista? Karriervágyból? Butaságból?

Egy rövid ideig tartó házasság után megtartja volt férje vezetéknevét (Merkel), így megszabadul a kissé kompromittáló Kasner névtől.

A kommunista világbirodalom megrendülésekor gyorsan kapcsol és belép a Demokratikus Ébredés nevű kereszténydemokrata mozgalomba. De vajon mennyire hiteles ez az ébredés? Ennyire rövid a damaszkuszi út? Előbb Lothar de Maiziere kormányának szóvivője, de 1990-ben már bejut a Bundestagba, és a Helmuth Kohl által vezetett kormány ifjúsági és nőügyi minisztere lesz. Megmagyarázhatatlan, találgatásokra okot adó ez a villámgyors karrier. Két év sem kellett hozzá, és az egyik legvadabb kommunista diktatúra lelkes kiszolgálójából és működtetőjéből egy kereszténydemokrata kormány minisztere lett. Hogyan? Mi történt közben? Ennyire tehetséges és/vagy gátlástalan volt?
Szinte megmagyarázhatatlan, hogy ezzel a háttérrel hogyan lett Helmuth Kohl egyik kedvence? Évekkel később az már nem okozott meglepetést, mikor az első adódó alkalommal hátba szúrta egykori jótevőjét: Angela Merkel az elsők között határolódott el az illegális pártfinanszírozási botrányba keveredett Helmuth Kohltól. Az érvényesülésnek ezt a módját valószínűleg az ifjúkommunista mozgalomban sajátította el. Kohl megbukott, a lelkész lánya pedig a CDU elnöke, majd Németország kancellárja lett.

A német kancellár politikai pályafutása során senkinek nem lehetett kétsége: Angela Merkel az Egyesült Államok és a NATO lelkes híve, a globalista-atlantista erők feltétel nélküli kiszolgálója, aki még a 2003-ban végrehajtott iraki inváziót is támogatta. Sokaknak feltűnt az a tény, hogy Angela Merkel élettársa, későbbi férje, Joachim Sauer két olyan cégnél dolgozott San Diegóban, amely a Pentagon ellenőrzése alatt állt, éppen ezért ezekre a helyekre aligha juthatott be bárki. Érdekes adalék, hogy Merkel egyik tanácsadója volt az amerikai, neokonzervatív Jeffrey Gedmin, aki korábban a neokon Ricard Perle-nek és Dick Cheney-nek dolgozott. Az általuk képviselt politika kizárólag Izrael és az Egyesült Államok érdekeit tartotta szem előtt.

Ezek az életrajzi adatok valószínűleg nem hagyhatóak figyelmen kívül Angela Merkel politikájának értékelésekor. A kancellár ugyanis egészen a népvándorlás kezdetéig viszonylag kiszámíthatónak és megbízhatónak mutatkozott. Annak ellenére, hogy ő a német Kereszténydemokrata Néppárt (CDU) elnöke, egyfajta neoliberális politizálást folytatott, amit – koalíciós partnerként – az egyre jelentéktelenebbé váló szociáldemokraták is szó nélkül elfogadtak.

Ezen a helyzeten változtatott az Európát elözönlő migráns-áradat. Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy Berlint és Brüsszelt teljesen felkészületlenül érte ez az – egyébként – előre látható fejlemény. Ettől kezdve improvizálás, sodródás és következetlenség jellemezte Angela Merkel politikáját. Egy darabig kitartott a Willkommenskultur mellett, és örömmel üdvözölte az Európába irányuló muzulmán inváziót, a szíreknek gyakorlatilag szabad utat biztosított. Ezt sokan azzal magyarázták, hogy Angela Merkel valószínűleg a német tőkések érdekeit szolgálja, és nem a kereszténydemokrata elveket képviseli, amikor ennyire határozottan kiáll a folyamatos bevándorlás mellett. Közvetve erre utal egy korábbi kijelentése: „egy párt nem vallási közösség, a vallás helye a templomokban és családokban van.” (Népszava, 2014. december 13.) A társadalmi-szociális költségek miatt a német nagyipar kiszolgálása olcsó, betanított munkaerővel nyilvánvalóan tarthatatlan és irracionális álláspont. Ennek felismerését követően még nyilvánvalóbbá vált, hogy Merkelnek nincs egy gazdaságilag és politikailag is kivitelezhető elképzelése a helyzet rendezésére. Ugyanez a bizonytalankodás jellemezte az Európai Unió vezetőit, akik egymást múlták felül alkalmatlanságuk bizonyításában. Merkel és az unió az egyre inkább iszlamizálódó Törökországgal folytatott tárgyalások során elveszítette kezdeményezőképességét, rendkívül jó helyzetbe hozva ezzel a kíméletlen érdekérvényesítőnek megismert elnököt, Racip Tayyip Erdogant. Angela Merkel bizonytalankodását sokan és sokféleképpen magyarázták: a rossz helyzetmegítélés, a német történelem múltja miatti bűntudat mellett néhányan az amerikai telefonlehallgatásoknak tulajdonítottak jelentős szerepet. A migránsok helyzetének rendezése közben Brüsszel és Merkel, egyfajta furcsa ember kereskedelembe sodródott. A Zeit kommentárja aligha kíván magyarázatot: „Rejtélyes idealisztikus fél év után a kancellár a politika ingoványába süllyedt. Egy növekvő tekintélyű kisistennek udvarol, fizetve neki, hogy a piszkos munkát elvégezze helyette.”
Érdekes, hogy Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke nemrégiben megdicsérte Merkel „bátor menekültpolitikáját”, amit többek között azzal indokolt, hogy a „kancellár is a fal mögött élt.” Az amerikai elnök valószínűleg elfelejtette, hogy az ő politikus szövetségese nem áldozat volt az NDK-ban, hanem a kommunizmus lelkes híve. De az sem kizárt, hogy mindössze egy szimpla karrieristáról van szó, aki lelkes kőművesként vigyázott arra, hogy a fal nehogy ledőljön.
Obama Merkel pozícióját erősítve kijelentette: „Egyszerűen nem zárhatjuk be a kaput embertársaink előtt, ha súlyos helyzetbe kerültek. Ez értékeink elárulását jelentené.” Az amerikai elnök szavait több okból sem lehet komolyan venni: egyrészt ők lényegében bezárták a kapukat a közel-keleti menekültek előtt, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy óriási a felelősségük a népvándorlás előidézésében. Tehát Amerika csak a szólamok szintjén vállalja az állítólagos értékeinket. Ügyes taktikusként Berlint az USA legfontosabb szövetségesének nevezte: „Az utazásom üzenete az, hogy az Egyesült Államoknak – illetve sokkal inkább az egész világnak – erős, jólétben élő, egységes Európára van szüksége.” Ha ez valóban így lenne, akkor az Egyesült Államok a jelenleginél sokkal nagyobb erőfeszítéseket tenne a közel-keleti káosz megszüntetéséért, és nem tűrné el, hogy Katar és Szaúd-Arábia tovább támogassa az Iszlám Államot. A CIA számára az sem titok, hogy az egyébként NATO tag Törökország sem zárkózik el a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolattartástól az iszlám terrorállammal.
De Obama sosem dicsér öncélúan, az USA-nak mindig megvannak a konkrét céljai. Folytatni szeretnék Oroszország bekerítését, ezért egyre jelentősebb haderőt igyekeznek az orosz határ közelébe telepíteni. Az amerikaiak most azt követelik az európaiaktól, hogy az eddiginél sokkal nagyobb haderőt telepítsenek a NATO keleti határvidékére. Ez a kérés nyilvánvalóan tovább gyengíti Angela Merkel otthoni pozícióját, és növeli a megoldatlan ügyek miatt felhalmozott feszültséget.

Faludy György levele a Lukács-óvoda szintjén megrekedteknek

Levél Lukács Györgyhöz

1.

Akad-e Szentgotthárdtól Kamcsatkáig

nálad műveltebb, olvasottabb ember?

És Moszkvából ránkszakadt véreink

között kinek van fél-, nem, századannyi

esze, mint néked? Több pretencióval

vajon melyik esztéta írt esszéket

a múlt század regényíróiról?

A marxista tanok bordásfalán

ki tud nálad több testgyakorlatot?

S önkritikát ki gyakorol pirongás

nélkül, íly unt rutinnal, mint ahogy

te szoktad megtagadni önmagad?

Ez nem vád. Én azért élek, hogy írjak,

te azért írsz, hogy élni hagyjanak.

Jogod van hozzá. Az sem bűn, hogy mindig

jólétben terpeszkedtél és hogy önző

vénember vagy, ki soha senkiért

nem tettél semmit. Nincs is könnyű dolgod,

amióta elvtársaid kegyétől

függ állásod, lakásod, kenyered.

Hány Révai s Rudas László feni

rád műfogát! Még jó, hogy krónikus

karrierista vagy! S hogy nincsen kormány,

melyet te rögtön meg nem támogatsz!

2.

Fiatalságodban s még jó sokáig

Dosztojevszkijért rajongtál; manapság

elintézted egy gúnyos megjegyzéssel.

Egyik bálványod volt hajdan Madách:

míg most a pártlapban nyakatekert

vádbeszédet fröcsköltél ellene.

Tudom én jól, az idő változik,

s vele az ember véleménye is.

Nem így te, aki Dosztojevszkibe

azóta rúgsz, amióta Sztálin

nem engedi könyveit újranyomni,

s Madách Imrét is azért piszkolod,

mert mindünk örömére újra adják

a Tragédiát, Rákosi dühöng,

te meg, aki a zsarnok rigolyáit

szolgálod, buzgón fara mögé perdülsz

a kommunista tömjénfüstölővel.

És aztán itt van Sztálin szenilis

förmedvénye a nyelvészetről! Végre,

hogy alkalmunk nyílt röhögni e szürke

világban, bárha zárt ajtók megett.

S te mit teszel? Halálkomoly stílusban

tanulmányt írsz s az egekig dícséred

Sztálin sületlenségeit s a végén

nagybüszkén azt állítod, hogy „Sztálin

elvtársnak” a világ „legeslegnagyobb

filozófusai közt van a helye.”

Miért nem mondod el a listát? Plátó,

Árisztótelész, Spinoza, Sztálin!

Folytasd! Szerény vagy és hallgatsz, mivel

Sztálinra nyilván te következel.

3.

Azt mondhatnád, hogy igazságtalan

vagyok, mert csak megalkuvásaidról

beszélek, arról, hogy milyen mohón

dícséred azt, amitől undorodsz,

hogy krokodilbőröddel, nyúlszíveddel,

nagy állásoddal, európai

híreddel, befolyásoddal s főként

jellemeddel, szalonképessé tetted

az alávalóságot – s legnagyobb

dicsőségedet meg sem említettem.

Dehát a „marxi esztétika” úgy cseng

fülemnek, mint a „német fizika”.

Fizika van csak és esztétika,

jelzőtlenül. Sebaj. Hadd pazaroljak

reá néhány sort, bár nem éri meg.

Történelmi materialistának

vallod magad, és mindent relatívnak

tartasz, miként ez hozzád, a szofisták

tanítványához illik. Ugyanekkor

minden időre szóló, abszolút

esztétikádat hirdeted. „Csak egy

igazság van”, mondod, míg alapelved,

hogy nincs igazság. „Csak egy igazság van”,

kiáltod, mint a toronyablakokból

poros pókhálót köpködő zelóták.

Egy igazság van, a te igazságod –

s mi ez? Műveid szerint egyveleg.

Jó polgári, bár némiképp avas

ízlésedet marxista társadalmi

kritikával fűszerezed agyon;

hozzáöntesz egy adag hégeli

idealizmust – a porosz kaszárnyák

s a szovjet tankok összeillenek –,

s gyógyíthatlan opportunizmusoddal

melléteszel egy mustároskanál

utalást a napi politikára.

Ez a végső igazság? Révai

elolvassa cikked kéziratát

s azt mondja: ez hamis. Te hazamégy

s megírod gyorsan az ellenkezőjét.

4.

És most ezen vitatkozzam veled?

Mit tanulhatni tőled költészetről?

Ady Endre korában Balázs Bélát

nevezted ki nagy nemzeti költőnknek.

A sárló sarlatán Johannes R.

Becher tiszteletére rakétákat

pukkantottál egyik dolgozatodban.

József Attiláról most három éve

adtál ki tudatlanságtól és fölös

okfejtésektől hemzsegő, silány

s hazug könyvet. Miért kellett Attila

díszsírhelyét megtaposnod? Nem bírtad

ki másként? És mért írsz a költészetről,

mikor halvány fogalmad sincsen róla?

Ne hidd, hogy haragszom az esztétákra.

A régiekre hányszor gondolok!

Lipsius! Voss! Heinsius! Scaliger!

Mikor ott virrasztottak éhesen

íróállványuknál s a nehezen

kölcsönkapott klasszikus kéziratra

hajoltak, a szöveget javították,

értékelték szerényen és a szerzőt

propagálták – ez volt a fontosabb!

Gyulai Pál! Elődöd volt; ki hinné?

És Osváth! Hány novellát és regényt

javított ki névtelenül! Hány írót

buzdított és segített! Ignotus,

Hatvani, Német Bandi! Kik Adyt

s aztán József Attilát támogatták

s hordták körül. S Feleky, kinek én

tartozom örök hálával. Hány név jut

még az eszembe! Az írókról nemcsak

írtak; tettek is értük valamit.

5.

E szemszögből teljes haszontalan vagy.

Boileauval vethetlek össze, ki

az esztétika légvárát próbálta

felépíteni. Marxi válfaján

te munkálkodsz. Izzadj csak! Óriási

az érdeklődés nyugaton. Minálunk

már tudjuk, hogy mit ér az állami

beavatkozás az irodalomba.

Ez kellemetlen néked is, tehát

nem veszed észre. S ahogy Boileau,

– vagy, ha úgy tetszik, Arisztótelész –

nem ihletett meg soha költőt, írót

(s ha netán mégis, akkor jaj neki!)

akként te is csak hervadt tanárkákra

s más kültagokra hatottál, de nem

írókra. Mondjad, mit kezdjek veled?

Mit kezdjek egy marxista bölcselővel

– így hívod magad: contradictio

in subjectum – egy filozófussal, aki

nem meditált, nem nézett önmagába

még sohasem? Mit kezdjek egy emberrel,

ki jóltevőit – gondolj Rjázánovra –

aznap felejti el, mikor lebuknak?

Ki íly absztrakt fogalmakat, mint jog,

szabadság, tisztesség, igazság: régen

kihajított az ablakon, azért csak,

mert Marx Károly is így cselekedett?

Mit kezdjek egy örökké vérig sértett,

örökké izgatott vitatkozóval,

ki azt képzeli, hogy ő tartja kézben

a mindenség hátulját; akinek

nem volt jókedve még soha; aki

folyton bizonygat, de semmit se tud

elmondani; ki oly sok dolgot ismer

s oly keveset ért; mit kezdjek kincstári

gúnyolódásával, humortalan

lényével; mi dolgom az esztétika

professzorával, aki anyanyelvét

nem ismeri, de még németül sem

képes zörgőre száradt szerencsétlen

mondatait egymással összekötni

vagy befejezni? – elismerhetem,

hogy jó megjegyzésed, használható

észrevétel is akad műveidben,

de egyetlen szép mondatot, egyetlen

idézhető gondolatot nem hoztam

magammal írásaid tengeréből.

És végül – mit kezdjek esztétikáddal?

Mit kezd az ember Walter Scott, Flaubert,

Gottfried Keller, Tolsztoj, Balzac meg Stendhal

marxista kritikájával? Mit kezdek

egy tanulmánnyal, mely Dantét elemzi

liberális szemszögből, vagy Homéroszt

konzervatív oldalról? Hidd el, mindez

így együtt tök- és dögmindegy nekem.

6.

Hány kínos ügy jut az ember eszébe,

ha rád gondol! Vicsorgó pártfogóid

kihasználnak, amíg szolgálod őket,

s nem csak itthon. A hódoltság nyugatra

néző kirakatában a vörösre

kivilágított lopótök te vagy:

te vagy a boldog, bölcs öreg; te vagy

az intellektus inkarnációja,

az értelmiség atyja, ki fülébe

pufajkákat tömött, nehogy Sztálin

mészárlásainak hírét vehesse;

a nagy tudós s egyetlen exportcikkünk

nyugat felé, a pulykákon kívül.

Téged küldenek, mint propagandistát

nyugatra a párt urai, s te futsz.

A feleséged nem kísérhet el,

nehogy meglógj. Ez téged nem zavar;

nyilván államvédelmi szerveink

éberségét látod még ebben is.

Ha Svájcba mégy, Párizsba, Milánóba:

a balpárti tömeg már vár reád.

Előadást tartasz. A helybeli

kommunisták hátrább állnak ilyenkor,

s a naívakat engedik előre.

Dübörgő taps. Feltűnsz a dobogón.

Megvallom, hogy már-már csodállak érte,

amiért ilyenkor a valóságot

– szegénységünket, rabságunkat, szörnyű

sorsunkat és a reménytelenséget –

ilyen tökéletesen elfelejted.

Magas nívójú előadást tartasz,

s közben, ügyesen s nem mellékesen,

megemlíted, hogyan virágzik nálunk

az irodalom, milyen szabadok

és boldogak vagyunk. Majd ott hajlongasz

– félig Liszt Ferenc, félig naspolya –

s ragyogsz, mert győztél. Ott dögöljenek meg

a társutas csibészek, az egész

nyugati csürhe, mely pártodtól vár

hatalmat s agyvelőt. Sajnálni csak

a fiatalokat kell, kik rajongva

figyelnek, elhiszik minden szavad,

ők, kik a tőkés kloákák bűzét

jól ismerik, de még a kommunista

szennycsatornát nem szagolták soha.

Tapsolnak. És te, míg minket elárulsz,

őket egy életre megmérgezed.

7.

Mikor hazaérsz, jutalomjátékot

rendeznek néked. Valamely nagyobb

helységben tartod a felolvasást.

A díszhelyen Rákosi trónol; lába

nem ér a földig, bár nyakunk helyett

a levegőt tapossa; tőle balra

az őszülő szájvíz-reklám, Gerő,

Barcelona hóhéra; a gonosz

Andics, pár oldal tokaszalonnával

dereka körül és csöcse alatt;

a hitvány és kegyetlen Farkas; hátul

az ávósok közt sarja, Vladimír,

aki a rabok szájába vizel:

ez Magyarország szellemi elitje!

A hallgatóság többi része alszik;

ismernek már. Te pedig szónokolsz

a fetisizált tőkéről, hogy Nietzsche

nagy náci volt; hogy Flaubert a puccsista

Boulanger-val ebédelt (borzalom!);

hogy Szent Ferenc azért hirdette meg

a szegénységet, nehogy a jobbágyok

dúsgazdag feudális uraikra

lázadjanak – feltarthatatlanul

hányod marxista bukfenceidet

s a történelmi szaltókat, míg végre

elkészülsz. Taps. A hallgatóság ébred.

Te meg csíkos nadrágocskádban gyorsan

a pártpáholy elé szaladsz – hadd lássák,

hogy fürge vagy még! – és mélyen meghajtod

talpnyalástól elgörbült hátadat.

Egy igazi amerikai: Charles Gati

Tóth Gy. László

Charles Gati zsidó és magyar származású amerikai, de az is lehet, hogy magyar származású amerikai zsidó. Tevékenysége alapján inkább ez utóbbi. Gati a Clinton klánhoz köthető, szélső-liberális és cionista Johns Hopkins Egyetem tanára, Hillary Clinton rajongója. A népszerűtlen, hisztériára hajlamos külügyért támogatta az ószövetségi küldetésében hívő George Soros pénzügyi spekuláns és szélhámos is, aki lelepleződése ellenére is megmaradt az SZDSZ-es szellemiségű értelmiségiek bálványának.

Gati úr közvetett és közvetlen munkaadója lassan tíz éve folytat szellemi háborút Orbán Viktor miniszterelnök ellen, aki megítélésük szerint a liberalizmus és a demokrácia legnagyobb ellenfele, ráadásul a fékek és egyensúlyok ellen is hadat visel. Gati korábban kifejtette, hogy Orbánt mindenképpen meg kell buktatni, ha demokratikus módszerekkel nem megy, akkor másként! Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálatának és egyéb idegen zászlós szerveinek nagy gyakorlata van az Amerika-ellenes kormányok megbuktatásában.

Gati újabban rendszeresen feltűnik a neokommunista szellemiségű Népszavában, olyan baloldali szellemi óriások társaságában, mint Szanyi Tibor vagy Lendvai Ildikó. Ez az a nyomtatott termék, amelyikben június 6-án egyetlen szó sem jelent meg Trianonról. Igaz, ez a gyalázatos diktátum a magyarok ügye, és nem a népszavásoké. Ebből a szennylapból vigyorog ránk egy fényképen a felhőtlen, felszabadult, bizakodó igazság: maga Charles Gati, akinek a cikkeiből árad az igazság, a tolerancia és a megértés.

Az USA természetesen maga a paradicsom: a New Yorki-i Central Parkban például minden szombaton, öt-hat órán keresztül – pisilés nélkül! – David Ippolito, a Guitarman énekel. Gati vagy ötvenszer járt már ott, egyszer egy magyar miniszterelnök is feltűnt, de az nem Orbán Viktor volt! Vannak ott fehérek, feketék, barnák. Hogy a sárgákat miért hagyta ki – rejtély. Egy öreg néni (jövőre lesz kilencven) nevetgél, majd táncolni kezd. Többen követik. „Óriási taps fogadja, az egyik szomszédom könnyezik. Ezt a szombat délutánt nem lehet kitalálni. Ez is Amerika. Mint ahogy van egy másik Magyarország is. Aki nem ismeri, vagy nem hiszi, hogy van, menjen el Koncz Zsuzsa legközelebbi koncertjére.” Ott lesz mindenki, aki számít. A majdnem kilencven éves néni, a könnyező szomszéd és Gati valamint Soros összes rajongója.

Ez az idilli kép szinte hihetetlen. Tiszta Amerika és Tiszta Magyarország! De a Guitarmannak van újabb száma is. A „Mi házunk” című dal arról szól, hogy Trumpot nem kellett volna beengedni a Fehér Házba. Szerintünk sem, mert a jelenlegi elnök tényleg olyan, mint egy kiszámíthatatlan óriáscsecsemő, de Hillary Clinton mitől lett volna jobb? A baj csak az, hogy ezek a felfújt lufik, illetve az őket mozgatók úgy játszanak a Föld nevű bolygóval, mint egy óriáskerékkel. Nagy magasságba emelkedve, alig látják, mi történik idelent. A szerencsétlen Trump szerint a klímaváltozás sem létezik.

Gati tehát imádja Amerikát, de annak külpolitikáját károsnak és bűnösnek tartja. Szerinte országa korábban óriási terheket vállalt a relatív béke fenntartásáért, ám most eltévedt a sűrű sötét erdőben. Különösen azt fájlalja, hogy Washington az „ujjal való fenyegetésről” áttért a csitítgatásra és gesztusokat tesz – a lényegében fasiszta – Budapest felé. A Washington Postban megjelent írás szerint (társszerző: Heather Conley) már a múlt század harmincas éveiben sem jött be az akkori fasisztákkal szembeni elvtelen csitítgatás. Ez Orbán Viktor illiberális rezsimjére sem fog hatni. A két szerző az eddigi kétpárti amerikai külpolitika feladásától fél, amelyik jutalmazta az együttműködést és helytelenítette az amerikai érdekekkel és értékekkel való szembefordulást. Kitérnek arra is, hogy Magyarországon sokan nem értik az új politikát, és felhívják a figyelmet arra is, hogy vidéken nem szeretik a nyugati típusú demokráciát. Nem feledkeznek meg a másik Magyarországról sem, és felhívják a figyelmet arra, hogy „azok, akiket sért, vagy akik szerint szégyenletes a kormányzat antiszemita diskurzusa és a liberális normák elleni hadjárat, egy másfajta Amerikára vágynak.”

De Gatinak Trianonról is megvan a véleménye. Azt elismeri, hogy „Trianon valóban elfogult, igazságtalan és rosszindalatú döntés volt.” De szerinte ennél nem szabad durvábban fogalmazni, viszont meg kellene nyerni Berlin, Párizs, London valamint Bukarest, Pozsony, Belgrád és Brüsszel jóindulatát egy átfogó autonómiaprogram érdekében, mert a demokratikus hatalmak, például az USA távol tartják magukat a területi kérdésektől. Ezt a sehova sem vezető, infantilis – minden történelmi tapasztalatot mellőző – álláspontot vallják a globalista-atlantista erők magyarországi zsoldosai is. Csupa jó nevű akadémikus és médiasztár, illetve a mindenkori kánonhoz alkalmazkodó megalkuvó.

Nehéz komolyan venni Charles Gati előítéletes megnyilvánulásait, hiába állítják róla óránként, hogy Washington egyik legtekintélyesebb Kelet-Európa szakértője. Írásainak állításaival szinte lehetetlen vitába szállni, mert azok többnyire értelmezhetetlenek.

Miért kellene a szuverén Magyarországnak az amerikai érdekeket képviselnie?

Mik azok az amerikai értékek?

Miért bűn a modern liberalizmus megkérdőjelezése?

Az USA, mint „demokratikus halalom” miért követ el rendszeresen tömeggyilkosságokat a világ legkülönbözőbb részén? Miért nem tartja magára nézve kötelezőnek az érvényes nemzetközi szerződéseket, és a nemzetközi jogot?

Bár sokan túlzásnak tartják, de a jelenlegi magyar kormány kifejezetten filoszemita kül- és belpolitikát folytat. Nem egyszer az uniós tagországokkal is szembemenve Izrael érdekeit képviselte. Ezek után miféle kormányzati antiszemitizmusról hadovál Gati úr? És kiknek az érdekében teszi mindezt?

Hamarosan Magyarországra érkezik a zsidó származású David Cronstein, ékszerkereskedő. Ő lesz az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Kíváncsian várjuk, hogy külügyi és diplomáciai tapasztalatok nélkül mire lesz képes a két ország közötti kapcsolatok rendezésében.

(Az idézetek a Népszavából valók.)

Magyar Idők, 2018. június 19.

A Tóra a jövevényekről

A zsidó Biblia, vagyis a Tóra sok érdekes, és vitatható törvényt illetve példázatot tartalmaz. Az alábbi idézetnek napjaink történései és vitái adnak különleges aktualitást.

„Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adott neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok:

43 A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. Kölcsönözhet neked, de te nem neki. Ő lesz a fej, te a farok.”

(Mózes 28, Az átkok 43,44 204-205.oldal, Biblia, Szent István Társulat, Budapest, 1979)

A Hit Gyülekezete, 1999

Az alábbiakban részleteket közlünk Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete nevű társaság vezető lelkészének 1999-ben elmondott prédikációjából. Tudnunk kell, hogy az ATV a gyülekezet tulajdona, a balliberális propagandát folytató televízió egyik vezetője Németh S. Szilárd pedig nem más, mint Németh Sándor fia. Mint afféle neoprotestáns-neokarizmatikus szerveződés, a pénzt Isten áldásának tartják, a szegényekhez nincs sok szavuk. Hisznek a démonokban. Az alább idézetteket eddig soha senki nem vonta vissza, és csak remélhetjük, hogy az ATV dolgozói és vendégei ismerik Németh Sándor mélyen szántó gondolatait. Mécs Imre, egykori országgyűlési képviselő a Hit Gyülekezetét az SZDSZ vallásos csoportjának nevezte. Az Izraelt és a zsidókat imádó szekta időközben „történelmi egyház” lett. „Adolf Hitler csak azt csinálta, amit a katolikusoktól tanult. A mostani római katolicizmust, minden túlzás nélkül ki lehet mondani, Mussolini alapította. Mussolini nélkül nem tudták volna ezt a római katolikus egyházat létrehozni. Ehhez kellett Mussolini. Ez történelmi tény. Másik dolog, hogy a római katolicizmust a Mussolinivel kötött egyezmény után az Adolf Hitlerrel kötött egyezség erősítette meg.” „Én a franciákat semmiféleképpen nem látom olyannak, amilyen píármunkát vé- geznek magukról. Ugyanolyan náci, ugyanolyan antiszemita, ugyanolyan intoleráns nép, mint a német meg a többi európai nép. Mindegyik európai nép tradíciójának ez a gyökere. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a gyökér többnyire Rómából származik…” „A teljes Szentírás nem egy pacifista, hanem egy harcos Istent állít elénk. Ahogy az állami hadsereg is rendelkezik támadó és védekező fegyverekkel, hasonlóképpen Isten is az ő népét támadó és védekező fegyverekkel egyaránt ellátta. (…) Egy interkontinentális rakétát nekik, egy atombombát… Ragadj atombombát, ragadj géppisztolyt és így tovább. Szó szerint kell ezt venni. Ne gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver… A fegyver fölött is úr az Isten.” „Én azt tudom nektek mondani, amíg van cash, addig nincs nagy baj. A készpénz. Isten azt akarja, hogy kikerüljél a nyomorból, kikerüljél még az ötvenezer forintos fizetésből is, és ötszázezer forintos fizetésbe kerüljél.”

Baloldali ősrobbanás

Magyar György ügyvéd és társai elindították a hajót azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy anonim internetes előválasztást. Ez lesz az első lépés a rendszerváltás felé, e nélkül ugyanis a liberálisok és a baloldaliak nem képesek visszaszerezni az őket megillető hatalmat, holott mindenki számára nyilvánvaló, hogy nélkülük elpusztul az ország. Magyar szerint a balliberális pártok „jól elszórakoztatják önmagukat és a közönséget, csak nem történik semmi.” Karácsony Gábor nem akarja „kiseprűzni” a pártokat, de a kapukat ki akarja nyitni. Egy nyílt, befogadó társadalomban ugyanis nem lehetnek zárt kapuk. Az önmaga karikatúrájaként időnként felbukkanó Vágó Gábor filozófiai mélységekig hatolt, amikor megfogalmazta: „Magyarország nemcsak a Fideszé, hanem minden állampolgáré.” Az elmúlt hónapokban számtalan, nemzetmentő kezdeményezés indult útjára, de valami miatt mindegyik elhalt.

Ennek ellenére változatlan hevességgel folyik a szövetségkötés lehetséges módozatainak kimunkálása is. Jelenleg ott tartanak, hogy senki nem akar összefogni mindenkivel, de akkora a baj, hogy néhányan még a Jobbikban is potenciális szövetségest látnak. Időnként Karácsony Gergely technikai koalíciója is napirenden van, de Kőszeg Ferenc, Medgyessy Péter, Haraszti Miklós és Heller Ágnes sem idegenkedik a felvetéstől. Konrád György szerint „az ördög öreganyjával is össze lehet fogni, ha teljesül a cél.” Tamás Gáspár Miklós megengedhetetlennek tartja az összefogást, és bojkottra való felhívással tiltakozna ellene. Kornis Mihály az összefogás és a halál közül, ez utóbbit választaná, ami nyilván tovább csökkentené a balliberális megmondó emberek és szavazatok számát.

A sorsfordító idők jele, hogy a furcsa étkezési szokásairól elhíresült Szigetvári Viktor helyett, a minden pályán feltartozhatatlan és a mindenhez értő Juhász Péter lett az Együtt elnöke. Róla a Fővárosi Bíróság évekkel ezelőtt kimondta: személye fokozottan veszélyes a társadalomra, mert a büntetőeljárást, a jog eszközét és a bíróságokat kívánta felhasználni arra, hogy a kábítószer-fogyasztás legalizálását hirdesse. Azóta kiderült róla, hogy állítólag igazi szadistaként bánt a három közös gyermeküket nevelő élettársával. Kunhalmi Ágnes (MSZP) attól retteg, hogy a „mérhetetlen fasizálódás ellenére” sem fog mozdulni a bázis. Pedig ő „tiszta szívvel, egymás tenyerébe csapva, egyenes gerinccel” mindent elkövet a siker érdekében. Ez a vallomás az ATV Egyenesen című műsorában hangzott el, és nem sok hiányzott hozzá, hogy maga Kálmán Olga is könnyezni kezdjen, mert ennyi emberséggel ritkán találkozni.

Bár a baloldali ősrobbanás még nem ért véget, de a miniszterelnök-jelöltek száma már követhető. Közülük kétségkívül Lattmann Tamás, nemzetközi jogász a legeredetibb figura. Ő először a posztkommunista-baloldali MSZP titkos miniszterelnök-jelöltje volt, aztán a nemzeti, kereszténydemokrata jellegű, eredetinek mondott Kisgazdapárt miniszterelnök-jelöltje lett. Ekkora változásra még Karácsony Gábor sem volt képes, pedig az ő politikai identitása is elég változékony.

A baloldalon ma mindenki összefogna mindenkivel, de nem mindig. Az LMP, a Momentum, az Együtt és a MOMA hangoztatják a legtöbbet ártatlanságuk megőrzésének fontosságát, mert nem akarnak semmit sem feladni az egyébként többnyire ismeretlen magasztos elveikből. Ma már minden csak értelmezés kérdése, így az erkölcsi relativizmus keretei között mindenki lehet egyszerre szűz, és jól fizetett prostituált. De az ellenzéki térfél meghatározó erői, a Jobbik, az MSZP és a DK is mindent elkövet a korszakváltás érdekében. A két posztkommunista-szocialista utódpárt, az MSZP és a DK végre egymásra talált, az MSZP egészen odáig jutott nemzetmentő tevékenysége közben, hogy szövetségre lépett a lényegében nem létező Párbeszéd Mozgalommal, így a két párt együtt indul a választásokon. Rejtély, hogy az MSZP-nek miért van szüksége a mikroszkóppal is alig látható, liberális párbeszélőkre. Az MSZP-PM-hez csatlakozott Fodor Gábor és baráti társasága (Magyar Liberálisok), valamint két szélsőbaloldali, ugyancsak észlelhetetlen kommunista párt. Nyilván ők biztosítják az eszmei-ideológiai hátteret. A túlélésért küzdő MSZP-PM koalíciónak a PM-es Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelöltje. Karácsony pályafutása kezdetén nyolc évig a közismerten magyar-és keresztényellenes Horn Gábornak volt az aktatáska hordozója. Az SZDSZ-ben lelt igazi politikai közösségre, ott edződött vérbeli politikussá, innen a jó viszony a szocialistákkal. Politikai pályafutását a Daniel-Cohn Bendit által is kedvelt liberális-zöld LMP-ben folytatta. 2010-ben az LMP kampányfőnöke, majd országgyűlési képviselője lett. 2013-ban visszatért az amerikai demokraták és a Soros által támogatott SZDSZ-es holdudvarhoz, és Bajnai Gordon támogatói közé állt. E nemes cél érdekében társaival együtt kilépett az LMP-ből, és létrehozta a nagy reményű Együtt-PM szövetséget. 2017 júliusában a Párbeszéd társelnökeként, az Együtt-Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje lett. De ez sem tartott sokáig, végül maradt az MSZP-vel szövetséget kötő PM, Karácsony pedig az MSZP-PM miniszterelnök-jelöltje lett. Nagy ívű, szép karrier.

Bár kijelentései lényegtelenek, mert egyrészt csak a pillanatnyi helyzetre vonatkoznak, másrészt bármikor érvényteleníthetők, azért érdemes felidézni néhányat. 2012-ben még nem tudhatta, mit hoz a jövő, ezért kimondta: „jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt.” Legutóbbi megválasztása után így fogalmazott: „alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, sokkal jobb lett volna, ha el se kezdem.” 2014-ben a baloldali összefogás listáján szerepelt Gyurcsány Ferenccel együtt. Erre így reagált: „nem tagadom, néhány Unicomot meg kellett innom ma, hogy elviseljem a helyzetet, nem szeretem, hogy így alakult, de ez van.”

Karácsony lényegében egy SZDSZ-es mutáns, akit végig támogattak egykori mentorai, és aki bármikor, bármire képes.

Legfeljebb még több Unicomot kell meginnia.

Magyar Idők, 2018. április 5.

George Soros az erkölcsi relativizmus hálójában II.

A Nyílt Társadalmak Alapítvány (OFS) tavaly 2025-ig tartó új projektet indított Magyarországon, melynek célja, hogy „ösztönözze a hosszú távú liberális gondolkodás kifejlődését” különös tekintettel a migráció körüli helyzetre. „A Magyarország-projekt erősíti a civil aktivitást, közösségi önszerveződést, valamint a közösségi jogvédelmet Magyarországon oly módon, hogy civilek csoportját megerősítve ezek képesek lesznek nyomást gyakorolni a döntéshozókra. A Magyarország-projekt támogatja a helyi közösségszervező csoportokat és az online közösségeket, az egy cél érdekében összegyűlő aktivistákat s nyomáscsoportokat.” Egy munkaanyag szerint szeretnék „megakadályozni a migránsok jogainak a semmibevételét és minimalizálni a szigorú határellenőrzéseket.” Ez egyfelől beavatkozás Magyarország belügyeibe, másfelől ez nem lehet egy függetlenségre vágyó nemzeti közösség célja. Václav Klaus volt cseh államfő, a Lidové Noviny egyik számában így fogalmazott: „Soros neve számomra a polgári társadalom totális félremagyarázásának a jelképe. Én mindig a polgárok, hozzáteszem, a szabad polgárok társadalmára törekedtem, Soros úr nem ezt akarta, és nem ezt akarja. Ő a kiválasztottak, és ráadásul a gazdagok társadalmának híve.”

Köztudott, hogy Soros a Quantum Hedge Fund irányítójaként több tízmilliárdos összegeket mozgatott meg a világ pénzpiacain. Ennek során megtámadta az angol fontot, majd Thaiföldön, Indonéziában, Malajziában és Japánban is megingatta a pénzügyi rendszereket. Mindezt azokkal határidős valutatranzakciós tőzsdei pénzügyi műveletekkel, amelyekből jelentős hasznot realizált. (CBS, 60 minutes, 1998) Ugyanebben az interjúban lényegében elismerte, hogy vagyonának gyarapítása érdekében nem tartotta be az amerikai piacra vonatkozó pénzügyi és tőzsdei előírásokat sem. Elmondása szerint befektetési alapjai azért vannak offshore-szigeteken bejegyezve, mert így nem kell betartania az USA-ban érvényes előírásokat. Ezzel kapcsolatban nem tartja helyénvalónak az erkölcsösség kérdésének felvetését, mert mint mondta: „Nem érzem magam bűnösnek azért, mert érintett vagyok olyan erkölcstelen tevékenységben, amelynek semmi köze a bűntudathoz.”

Kevéssé ismert, hogy 1990-ben Soros ajánlatott tett a magyar kormánynak, miszerint az általa vezetett befektetőcsoport – az ipar részvényeiért és a nemzeti vagyon egy részének átadásáért – megvenné a magyar államadósságot. A kedvezőtlen ajánlatot Antall József kormányfő visszautasította. 2008-ban a Soros Fund Management megtámadta az OTP-t is, emiatt a bank részvényei jelentős mértékben estek. 2001-ben egy Münchenben tartott konferencián így nyilatkozott: „Hibáztunk, a Szovjetuniót és szövetségeseit háborúval kellett volna legyőzni!” A gorbacsovi-jelcini időkre utalva egyszer ironikusan megjegyezte: „a korábbi Szovjet Birodalmat most Soros Birodalomnak nevezik.” Ezt a helyzetet számolta fel Vlagyimir Putyin, akit azóta a Nyugat ellenségeként kezelnek.

2017-ben a Judicial Watch amerikai jogvédő iroda bizonyította, hogy az, hogy az Egyesült Államok nagyjából 5 milliárd dollárral támogatta a Macedóniában működő Nyílt Társadalom Intézet által létrehozott – a törvényes kormány ellen tevékenykedő – különböző projekteket. Ebben az esetben az amerikai érdekeket szolgáló „civil” szervezeteket már nemcsak George Soros, hanem az amerikai kormány által működtetetett Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) is támogatta. Ezzel az USA nyíltan és bizonyíthatóan beavatkozott Macedónia belügyeibe, egy Amerika barát, új kormány létrehozása érdekében. Hasonló volt a forgatókönyv más esetekben is, de ezt sokszor nem sikerült bizonyítani.

Világfelfogásából eredően nem véletlen, hogy a DCLeaks által nyilvánosságra került dokumentumok szerint Soros legújabb terve az abortuszpárti civilek támogatása. A három éves terv szerint mindenütt eltörölnék az emberi életet védő (pro life) törvényeket. A milliárdos alapítványaitól kiszivárgott információk szerint Soros elsőként az abortusszal szemben rendkívül szigorú ír törvényeken változtatna. 1983-ban az Ír Alkotmányhoz csatoltak egy úgynevezett Nyolcadik Kiegészítést, amely egyrészt elismeri az anya élethez való jogát, másrészt kiterjeszti ezt a jogot a magzatra is, kijelentve, hogy meg is védi annak életét a fogantatástól kezdve. Soros elképzelése szerint, ha a vallásos Írországban sikerül az abortusz tilalmát feloldani, akkor ez dominószerű hatással jár, és más katolikus országok is ezt a példát követik majd.

Fentiek ismeretében akár meglepőnek is tarthatnánk, hogy a Soros különböző csatornáin keresztül támogatott magyarországi balliberális személyiségek és intézmények mekkora vehemenciával védik a védhetetlent. Horn Gábor, a magyar-és keresztényellenességéről elhíresült SZDSZ egyik volt vezetője szerint: „Ma a plakátokon ő a démon, a legnagyobb magyarjaink egyike.” De Horn arról nem tesz említést, hogy korábbi élettársa Bakonyi Éva, a Soros Alapítvány ügyvezető igazgatója volt, ő pedig évtizedek óta aktívan részt vesz a „legnagyobb magyarjaink egyike” által finanszírozott különböző programokban. Magyarul pénzt kap Sorostól. Ezért aztán nem csoda, hogy végtelen rajongásáról biztosította Sorost: „A Soros alapítvány, a Nyitott Társadalom Intézet, az OSF évtizedek óta a világ legkülönbözőbb diktatúráiban segíti a demokratákat. Pénzzel, képzéssel, publikálási lehetősséggel. (…) Budapesten alapította meg a Közép-európai Egyetemet (…) Magam csak végtelen undort érzek és megvetést a kormányzattal szemben. A gyűlölet most az egyik legnagyobb magyarra, egy kitűnő filantrópra irányul. (…) aki soha mást nem tett, csak adott és lehetőséget teremtett. (…) nem tehetünk e percben mást, mint hogy példát merítünk Soros tevékenységéből, nem adjuk fel a nyílt társadalom eszméjét, és reményeim szerint minél többen rögzítjük, leírjuk: Köszönjük, Soros György!” (Népszava, 2017. július 10.)

Az arányérzékét régen elvesztett, rendkívül arrogáns Bokros Lajos még ennél is tovább megy: „Széchenyi István dicső nyomdokain haladva te vagy az egyik legnagyobb magyar.” A teljes képhez hozzátartozik, hogy Bokros a Soros által működtetett CEU alkalmazottja. A szervilis, neokon Somogyi Zoltán, a Political Capital nevű információgyűjtő és feldolgozó intézet egyik alapítója nemcsak Sorosért rajong: számára Amerika a „világ egyik legerkölcsösebb, értékeket kereső, legvallásosabb országa.” Valószínűleg ennek a kissé szubjektívnek tetsző nézőpontnak is szerepe lehet abban, hogy kik támogatják a Magyarország szuverenitását állítólag veszélyeztető orosz befolyást leleplezni igyekvő Krekó Pétert és társait. A Political Capital egyes projektjeit alapítványi támogatásokból valósította meg. Munkájukat – többek között – az alábbi szervezetek támogatták: Open Society Foundations (Nyílt Társadalomért Alapítvány), European Commission DG Home Affairs,International Holocaust Remembrance Alliance, King Baudouin Foundation, Friedrich Naumann Stiftung, Dutch Jewish Humanitarian Fund, Institute of Modern Russia, Norway Civic Grants.

Somogyi Zoltán mindenesetre osztja a vitatható írói teljesítményt nyújtó Konrád György véleményét: Sorost csak „tisztelet és köszönet illeti.” Érthető, hogy a Soros klientúrájához tatozók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy fogadjuk el: a spekuláns a világ egyik elszánt jótevője, önzetlen emberbarát, igazi filantróp, és soha ne kerüljön napirendre: miből futja a nagyon is célzatos jótékonykodásra és mit vár mindezekért cserébe?

A kérdés megválaszolása, a tények megismerése, és az ok-okozati viszonyok feltárása után nyilvánvaló válik, hogy George Soros egy téveszméktől vezérelt rendkívül befolyásos világmegváltó, akinek van pénze arra is, hogy zavaros elképzeléseit megpróbálja ráerőltetni a világ egy részére. A hozzá hasonló, kozmopolita, baloldali és liberális értelmiségi körökben mindig van fogadókészség a tradicionális, keresztény gyökerű európai értékek támadására, valamint a magyar-és közösségellenes teóriákra.

Magyar Idők, 2018. március 22.

George Soros az erkölcsi relativizmus hálójában

Lehet vitatkozni arról, hogy létezik-e egyáltalán Soros-terv, de a spekuláns kártékony pénzügyi tevékenységét és messianisztikus nézeteinek létét tagadni értelmetlen. Soros addig tudta elhitetni magáról, hogy ő egy önzetlen emberbarát üzletember, amíg a háttérben tevékenykedett. Nem számolt azzal, hogy nyilvános politikai szerepléseivel egész életútja az érdeklődés középpontjába kerül, és világszerte vizsgálni kezdik pénzügyi és politikai-közéleti szerepvállalását, amit korábban csak a filantróp jelzővel illettek. Önvallomásai, a kiszivárogtatások, és a véletlenül napvilágot látott dokumentumok tették lehetővé a szálak felfejtését és a rejtett szándékok leleplezését. A tények ismeretében ma már nyilvánvaló, hogy Soros életművében nincs semmi elismerésre vagy tiszteletre méltó. A lelke mélyén ő is így érzi: „Egyetlen személyiségem van. Miután elkövetek egy erkölcstelen dolgot, az utána következő időszakban megpróbálok erkölcsösen cselekedni.” Morális és etikai szempontból ez bizony csak egy minimumprogramnak minősíthető. Filantróp tevékenysége mögött politikai és üzleti megfontolások állnak.

Elgondolkodtatóak az alábbi megnyilvánulásai: „én egy Isten vagyok, aki Amerikát és az új világrendet irányítja.” (CBS, 1998) Másutt ezt mondta: „Úgy gondolok magamra, mint egyfajta Istenre, vagy mint gazdasági reformerre, amilyen Keynes volt, vagy ami még jobb, olyan tudósra, mint Einstein.” Ezek komoly önértékelési zavarra utaló, nyilvánvaló téveszmék, hiszen Sorosnak nincs értékelhető tudományos tevékenysége. Istenként való létezésének cáfolatában pedig nem vagyunk kompetensek… De árulkodó vallomás ez is: "Az igazságot megvallva, gyerekkoromtól kezdve erős messianisztikus fantáziákat hordoztam magamban, amelyekről úgy véltem, muszáj kordában tartanom, különben a pszichiátriára kerülök. De amikor elkezdtem bejárni az utamat a világban, úgy éreztem – amennyire csak megengedhetem magamnak –, bele akarok merülni ezekbe a fantáziákba." Sosem titkolta: „Azt szeretném, ha a véleményemre odafigyelnének.”

Nyilvánvaló, hogy Soros sohasem lesz képes a vágyai és a valóság közötti racionális viszony megteremtésére, hiszen ahhoz Istenné kellene válnia. Megteszi, amit lehet, de ez fényévnyire van attól, amit valójában el szeretne érni. Egyetlen dologban kétségkívül sikeres: „Pénzt akarok csinálni, azért vagyok jelen a pénzpiacokon, és ezért én nem lehetek, és nem is vagyok tekintettel semmilyen szociális következményre." Kíméletlen és őszinte vallomás, ami azonban kétségessé teszi a filantróp szerep hitelességét, hiszen végső soron az adományozáshoz szükséges pénz előteremtése antiszociális és erkölcstelen módon történik. Hosszan sorolhatók, azok a tranzakciók, amelyek következtében Soros sok országban nem kívánatos személlyé vált, akinek a tevékenysége ellen jogi úton is felléptek.

Egy korábbi interjújából derült ki, hogy Soros 1944-ben, 14 évesen segített az őt örökbefogadó férfinak, a zsidók vagyonának elkobzásában. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy nincs lelkiismeret furdalása, mert „ha nem ő, akkor más tette volna meg, tehát semmi értelme nem lett volna annak, hogy ne tegye meg.” Ez az attitűd vezetett oda, hogy később részt vett a világ egyik legaljasabb és legjövedelmezőbb üzletében, a taposó aknák gyártásában is. Szakmai körökben köztudott, hogy a Soros Fund Management többször agresszív shortolást folytatott az euró destabilizálása érdekében. A Sorosról mesterségesen kialakított önzetlen emberbarát képéhez nehezen illeszthető, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány segítségével többször beavatkozott más országok belügyeibe. 2003-ban a grúz rózsás forradalmat, 2006-ban pedig az ukrán narancsos forradalmat támogatta. Mindig a liberális demokrácia terjesztésére hivatkozott, de ezekben az esetekben is valójában az amerikai geopolitikai érdekek érvényesítéséről volt szó.
2017 novemberében Soros meglepő videó üzenetet tett közzé. Ebben lényegében elismerte, hogy 2013 végén Kijevben ő állt a törvényesen megválasztott Victor Janukovics elnök ellen szervezett puccs mögött. „Én nagyon avanzsálva vagyok más országokban, ahol a demokrácia, a nyílt társadalom alakul ki, most például Ukrajna az, amelyik ilyen irányba nagyon aktív, és az alapítvány nagyon nagy szerepet visel ott.” A kijevi Majdan téren történtek következtében Ukrajnában egy oligarchákból álló oroszellenes, Nyugat-barát bűnszövetkezet került hatalomra. Érdekes, hogy ennek vezetői – Petro Porosenko, Alekszej Jacenyuk, Oleh Kolomojszkij, Volodomir Hrojszman stb.- mindannyian zsidó származásúak. Victoria Nulandtól tudjuk, hogy az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt költött az oroszellenes kormány létrehozására.

Soros lényegében egy ultraliberális kulturmarxista, akinek világképe kizárólag az individuumra épül. Elveti az organikusan kialakult tradicionális közösségeket, mert ezek akadályozzák a globalista világrend kialakulását. Az ő szempontjából a család és mindenfajta szerves közösség, ideértve a nemzetet is, csak korlátozzák az egyéni önmegvalósítást. A nyitott társadalomban nincs szükség az európai kultúra intézményrendszereire sem. A nyitott társadalom elmélete Karl Popper A nyílt társadalom és ellenségei című könyvéből valamint a frankfurti iskola – Max Horkheimer, Herbert Marcuse, Theodor Adorno és társai – szellemiségéből táplálkozik. Néhány liberális „gondolkodó” ma már arról fantáziál, hogy a XXI. század lesz, a migráció, az egyén forradalma és az „etnikai eltűnés” korszaka. Ez a koherens társadalomfilozófiának aligha nevezhető elmélet lényegében a fehér rassz elleni támadás. Soros nincs jelen sem Afrikában, sem Ázsiában. Eszméi melletti elkötelezettségét jelzi, hogy többször nevezte magát „filozofikus spekulánsnak” illetve „állam nélküli államférfinak.” Ugyanakkor el kell ismerni, hogy beteges hatalomvágya és érdekeinek gátlástalan érvényesítése mellett mindig lojális volt az amerikai demokrata, liberális, és részben baloldali politikai-gazdasági érdekcsoportokhoz. Jelentős összegekkel támogatta Bill Clintont, Barack Obamát, és a minden szerepében megbukott Hillary Clintont, akit sokan Soros bábjának tekintenek.

Tevékenységének megértése lehetetlen a zsidósághoz való zavaros viszonyának ismertetése nélkül. Valószínűleg igaz az, hogy „Soros György két dolgot nem szeret magában: azt, hogy kapitalista, és azt, hogy zsidó.” (Novák-Seres, Szombat, 2004, október) Egyik meghatározó gyermekkori emlékét így idézte fel: „Anyám eléggé antiszemita volt, és szégyellte, hogy zsidó. A kultúrában, amiben éltünk, a zsidó lét erős megbélyegzettséget, egyfajta hendikepet jelentett, éppen ezért mindig is bennem volt a vágy, hogy meneküljek attól, túljussak rajta.” De feltétlenül idetartozik a nacionalizmus elleni beteges gyűlölete is, amin valójában sovinizmus. Zsidóságának egyik legjobb közvetett bizonyítéka, hogy mindent támogat, ami liberális, baloldali, nemzet – és keresztényellenes. Ezért elfogadhatatlan számára az amerikai és izraeli politika nacionalista jellege is.
Soros gondolkodásáról Roger Scruton így vélekedett. „Soros a személyében is be van oltva a nacionalizmus ellen, ami érthető, ha figyelembe vesszük a zsidó örökséget.” (Magyar Nemzet, 2017. május 30.) George Soros nem vállalja tehát zsidóságát, de annak megtagadására sem képes. Arra a kérdésre, hogy „mit jelent önnek a zsidósága?” egy alkalommal ezt válaszolta: „Büszke vagyok a másságomra. A zsidóság lényege a másság, a kisebbségi lét. A másképp gondolkodás, az, hogy az ember másképp látja a dolgokat, tehát nagyobb perspektívája van, kritikus a gondolkodása.” Soros az ortodoxia és a nacionalizmus ellenessége miatt valóban nem szereti Izraelt, ennek ellenére egész tevékenysége az ateista-világi zsidók pozíciójának javítását szolgálja, ideértve a nyílt társadalom eszméjének terjesztését is, ami ugyancsak zsidó gondolkodóktól származó idea. Ennek ellenére leszögezi: „Az Izrael-lobbi meglepően nagy sikerrel fojtja el a bírálatot. A politikusoknak kockázatos szembeszállniuk vele, mert befolyásolni tudja a politikai célokra nyújtott pénzügyi támogatást.” (George Soros, New York Review of Books, 2006) Izraelben sokan egészen szélsőségesen támadják: „Soros nem közülünk való, egy öngyűlölő zsidó, aki mocskolja Izraelt.” (Anat Berko, likudos izraeli parlamenti képviselő)
Valószínűleg mégsem véletlen, hogy a Soros által világszerte támogatott civil szerveztetek, az NGO-k, és a különböző alapítványok vezetői és aktivistái döntő részben zsidó származásúak. Így van ez Magyarországon is, hiszen Soros magyarországi ügynökei annak a magyar baloldali és liberális univerzumnak a részei, amelyik százötven éve kötődik a hazai zsidósághoz, illetve annak politikai szervezeteihez. Gondoljunk csak a TASZ-ra, a Transparency Internacionalra vagy az Eötvös Károly Intézetre.
Ennek ellenére tény, hogy a magyar kormány Sorost nem zsidó származása miatt támadja, hanem a fehér, keresztény civilizációt veszélyeztető szélső- liberális nézetei miatt. Ő tipikusan a „nem zsidó zsidó” (Isaac Deutscher) esete, aki bár zsidó származású, de a tevékenységét alapvetően mégsem ez határozza meg. Ugyanakkor elképzelései nagy része – főként a közös múlt és szocializáció miatt – mégis hasonlóak a főként ateista, liberális zsidók elképzeléseihez. Hiába állítják néhányan, hogy „Soros támadása egy hagyományosan antiszemita, kifejezetten idegengyűlöletre építő hadjárat”- ez egyszerűen nem igaz. Konrád György 2017-ben ezt írta Orbán Viktornak: „Az ön propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden baj okozóját.” Miközben a kormány kifejezetten zsidó-és Izrael barát politikát folytat, a hazai zsidóság egy része ezt egyáltalán nem méltányolja. Az Orbán-kormány Soros tevékenységét elsősorban az Európa jövőjét veszélyeztető illegális bevándorlás támogatása miatt tartja elfogadhatatlannak.

Kétségtelen, hogy életének fő műve a társadalom átalakítását célul kitűző Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations (OSF) hálózatának létrehozása és működtetése. Soros az Európai Egyesült Államok megalakításának híve, következésképpen a nemzetállamok ellensége, aki a legkülönbözőbb eszközökkel igyekszik gyengíteni a közösségek (nemzet, család) összetartó erejét, védekező-és önfenntartó képességét. Soros a tradicionalizmus és a hagyományos értékrenden alapuló struktúrák ellensége. Az általa képviselt nyílt társadalomnak mindössze két nélkülözhetetlen szereplője van: az individuum és a piac.
Legutóbb 2016 novemberében hozták nyilvánosságra az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) által Magyarországon támogatott szervezetek listáját. Ezek szerint összesen hatvanöt szervezet kapott támogatást. Ezek közül a legérdekesebb a Political Capital Kft. Aligha véletlen, hogy támogatói köre, kapcsolatrendszere, tevékenysége, céljai és személyi állománya alapján ez utóbbi cég esetében a legvalószínűbb a nemzetbiztonsági kockázat fennállása. A X. Kommunikációs Központ és a Media Diversity Institute kifejezetten arra kapott pénzt, hogy felkészítse az aktivistákat az úgynevezett szélsőjobboldali üzenetek és pártok semlegesítésére. De az ő feladatuk pozitív színben feltüntetni az Európát ért migrációs hullámot is. És akkor még egy szót sem szóltunk a szélsőségesen liberális Közép-Európai Egyetemről (CEU), ahol 13 ezren végeztek a 130 országból érkező tanulók. Soros nyílt társadalmával szemben a zártnak mondott társadalmakban az embereknek közös múltjuk, kultúrájuk, hitük és szokásrendszerük van. A globalista-liberális Soros és ügynökei szerint ezek megvetendő, elavult dolgok.

Sajnálatos tény, hogy Soros ultraliberális téveszméi és a migrációval kapcsolatos rendkívül kártékony elképzelései Brüsszel után az ENSZ-ben is támogatókra leltek. George Soros pénzügyi spekulánsként és politikai szereplőként is a nemzetek feletti globalizmus képviselője, ezért nem tud mit kezdeni a lokális (nemzeti) érdekekkel. Tevékenysége Európa jövőjét veszélyezteti.

Magyar Idők, 2018. március 10.

Geert Wilders a Hitgyüliben?!

ZÁRUG PÉTER FARKAS

Wilders tényleg sok tekintetben a politikai nézetek legszélén áll. Leginkább az iszlamofóbiában és a bevándorlás-ellenességben.

Úgy két hete azt hittem, rosszul látok, amikor az ATV-n egy reklámblokkban azt látom, hogy egy könyvbemutató előadásra invitálják a széles nagyérdeműt, Győrbe, a Salamon terembe, a Hit Gyülekezet győri gyűlő helyére.

Pillanatnyi értetlenségemet az adta, hogy a pátoszos felvezető szövegben nem valami amerikai pünkösdista prédikátor volt világmegváltóként beharangozva, hanem Európa egyik jeles szélsőjobboldalinak mondott, de maradjunk inkább annál, hogy radikális politikusa, a holland Szabadságpárt elnöke, Geert Wilders volt a vendég.

Egy pillanatra valóban nem értettem, hogy is van ez? A magát baloldalinak mondó, sok esetben minden szélsőségtől elhatárolódó ATV egyszer csak Geert Wilders előadását propagálja? Hát igen! Esik le a tantusz. Persze, ha Hit Gyülekezete és a Németh család diszponál az ATV-ben és a Hitgyüli hívta meg a szélsőjobboldalinak mondott politikust, mi tévők legyenek, betették a reklámot saját tévéjükbe, nincs ezzel semmi gond!

De attól még továbbra is adódott a kérdés, miért nem a kormány valamelyik okos háttérintézménye hívja meg kampányolni Wilderst, és a Hitgyüli melyik ideológiai aspektusából érezte úgy, hogy a Halállistán című könyvet pont az ő kiadója kell, hogy kiadja, és pont őt kell meghívnia, a híres, hírhedt pártvezért.

Wilders ugyanis tényleg sok tekintetben a politikai nézetek legszélén áll. De leginkább az iszlamofóbiában és a bevándorlás-ellenességben. Nyilván akkor ez most valami szolgálat a Hitgyüli részéről, hogy ha nem is nyíltan, de azért Wilderst futtatva a Hitgyüli is beszáll a hazai kampányba, s különösen akkor jól jön ez, amikor zavar keletkezett a kvótamenekült/nem kvótamenekült értelmezésében.

De ezzel együtt is még mindig sántított valami, még mindig hiányzott egy ideológiai láncszem Wilders és a Hitgyüli között. A bevándorlásellenesség mellett tett közös hit csak éppen aktuális kapocs. A valódi ok, amiért Wilders otthonosan sétál testőreivel a nyugati világ bármely államában iszlamofób nézeteivel, és mindenütt a politikai szalonok részeként fogadják, az egy másik láncszem. És ez nem más, mint radikális cionista nézetei.

Ettől lehet szalonképes a Hit Gyülekezetének. És ugyanúgy, ahogy a nyugati féltekén mindenütt, úgy az atlantista-cionista média mainstreem mindenütt lelkesen fogadja, és szélsőjobboldalisága mindenütt a muszlimellenességben és a radikális cionizmusában merül ki. A győri Salamon terem e téren tökéletes helyszín volt nézeteinek, ahogy a Hit Gyülekezetének, mint egyetlen cionizmust valló keresztény közösségnek a meghívása is rögtön érthetővé vált.

Wildersről eszembe jutott Csurka István valamikor 2002-táján megfogalmazott mondatai, miszerint „Ez a jövő: még szélsőjobboldali is lehetsz, csak állj ki az egyetlen zsidó állam mellett. Na ez Wilders”– vagy valami ilyesmi.

És tényleg. Wilders hozta be 2002 után Európába az új típusú szélsőjobb mintáját, amely mindent vallhat, mindent hirdethet, mindent kifogásolhat, ha ezt Izrael, Jeruzsálem, és a diaszpóra zsidósága melletti hangos kiállással párosítja. És Wilders mintája hatott.

Európa nemzeteinek radikálisai mind végrehajtották Geert Wilders iránymutatását. Antiszemitából filoszemita lett a francia Nemzeti Front, az egykor kicsit nácikra kacsintó Szabadságpárt Ausztriában ma a zsidó-keresztény kultúrkör védelmét hirdeti, s nálunk most épp a Jobbik küldözget hanukára üdvöző lapokat az ortodox, cionista zsidó egyházfőknek.

„Ez a jövő!” – látta Csurka 2002-ben. És igen 2018-ban Wilders teltházas könyvbemutatón hintheti tanait, amelyek nagy részével sajnos egyet kell érteni, de bizony másik részét minden demokratának vissza kellene utasítania.

És a jövő elkezdődött! A nagy magyar médiában sem a jobboldal, sem a baloldal nagy demokratái egy szót sem szólnak. Nincs véleményük. Mert Wilders védett személy. Szalonképes. Minderre legjobb példa a 2017-es hollandiai választások előtt idehaza a zsidóság legnagyobb lapjában megjelent „méltatása”, amely már címében is mindent elmondott Wildersről: „Geert Wilders – a cionista és szélsőjobboldali holland pártvezér”.

Lázár György, a cikk írója egyébként kiváló portrét festett Wildersről, talán az egyik leginformatívabbat, ami magyar nyelven megjelent. Tőle tudjuk, hogy Wilders legalább ötvenszer járt már Izraelben, ahol „otthon érzi magát”. Évente egyszer ellátogat oda, de volt már olyan év, hogy háromszor is hosszabb időt töltött a zsidó államban.

Wilders 18 éves korában, a középiskola elvégzése után Ausztráliába szeretett volna menni, de nem volt elég pénze, és így Izraelbe ment. Arra is gyanakodott, hogy anyja családja, amely indonéziai holland telepesek leszármazottja, zsidó származású, de erre bizonyítékot nem talált.

Jeruzsálemet – ahol annak idején egy kenyérgyárban dolgozott – a világ leggyönyörűbb városának tartja. Az Ashkelon melletti Yad Mordechai kibucban mezőgazdasági munkát végzett, majd hosszabb időt töltött Mosav Tomerben, Jerikótól északra. Volt egy izraeli barátnője is, és a rövidre tervezett látogatásból többéves kaland lett. Évekkel később tért vissza Hollandiába, és beszél egy kicsit héberül is.

Wilders nem tagadja, hogy szimpatizál a cionista eszmékkel: olyannyira, hogy izraeli kapcsolatai a holland titkosszolgálat figyelmét is felkeltették. Észak-Amerikában több jobboldali zsidó csoport lelkesen támogatja, és amikor Fitna filmje miatt beperelték, Kanadában szolidaritási nagygyűlést rendeztek támogatására. Floridában egy zsinagógában szónokolt, és Los Angelesben is ovációval fogadták, amikor kijelentette, hogy a holland nagykövetséget Tel Avivból Jeruzsálembe kell áthelyezni. Barátja a befolyásos Pamela Geller, az a zsidó anti-iszlamista aktivista, aki a Trump elnökkel szoros kapcsolatban álló Breitbart hírportálnak is dolgozik.

A holland zsidók viszont nem lelkesednek Wildersért. A hollandok úgy vélik, hogy Wilders kihasználta a zsidó közösséget, majd elárulta, „hátbaszúrta” őket.

Pedig Wilders világosan foglal állást az egy zsidó állam mellett, és a Koránt Hitler Mein Kampf című kötetével együtt tiltaná be.

Ez a Wilders tartott előadást Salamon dicséretére a Hitgyüli jóvoltából Győrben.

mandiner 2018. február 1.